
Futok, futok, hogy elérjem. Talán még nem késő, még segíthetek.
Egy hangyányi fájdalom, S csak futok tovább
Nem válaszol szavaimra, nem reagál érintéseimre
Mi történt?
Miért nem mondja, hogy menj segíts másnak/máson, itt minden rendben?
Miért nem fogja meg a kezem, S tudatja, hogy nagyjából minden oké vele?
Rengeteg vér.. Kié ez?
Az övé? S ha igen, miért nem tudok tenni semmitsem? Miért nem figyel rám senki? Talán nem hallják, hogy ordítok?
Az pedig pár méterre lehet, hogy az én vérem..Nem, az nem lehet! Miért lenne az enyém? Hisz én még...élek?
Vagy ennyi volt? Ez volt a végzet?
Legalább segíthettem volna rajta..
Legalább megcsókolhattam volna Őt utoljára
Legalább azt mondhattam volna: Én veletek leszek továbbra is, vigyázok rátok!
Vajon tényleg tudnék rájuk vigyázni?
Hiszen most is tehetetlen vagyok..
Egyre nagyobb a távolság kettőnk között, hiába nyújtom a karom, túl rövid, s Ő nem nyújta a sajátját.
Elveszítem, úgy érzem...
Már nem látom
Éget a fájdalom
Ég veled?
Talán már én is így látom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése