Family portrait, vagy valami hasonló találó név.

Néha valamit megmozgat bennem a szeretet. Van mikor mosolygok, sírok, szenvedek ha észreveszem a jelenlétét. Szenvedek, mert nem fogadok el mindenféle ostoba, kicsinyes szeretetet. Válogatós vagyok, és elég idős ahhoz, hogy el tudjam dönteni, számomra mi a szeretet. Ha menni akarok, ő nem enged. Ha kérek valamit, figyelmen kívül hagyja és letagad mindent, amit a fülem előtt mondott, és én leszek természetesen a rossz, mert hazudok. Néha nem tudom a szenilisség-e az oka, vagy a büszkeség. Engem könnyen le lehet nyomni a vitákban, és nagyon sokszor gondolkozom rajta, ez miért van? Rá van írva a homlokomra, hogy olts be, én úgy is gyengébb vagyok? Vagy ellenem van az egész világ, és ez egy marha nagy poén? Nem értem. Pedig úgy érzem meg tudom védeni magam, mindegy miről van szó. Nem tudom mi történik évek óta, de az, hogy magáhozláncol, lényegében a legrosszabb, amit annak érdekében tehet, hogy a kapcsolatunk jobb legyen. Így idegen leszek a számára és ő is a számomra. Dear Mama

Viszont van valamim, amit nem adok, aminek az elvételéhez nem létezik elegendő erő. Egyszerre felemel a mennyekig és taszít vissza a Földre. Egyszerre érzem magam boldognak és szerencsétlennek. Nem hiszek Istenben, mégis ismádkozom. Furcsa dolog ez a vallás. Nem hiszek a szerelemben, mégis van olyan ember, akihez olyan kötelék fűz, hogy elégnék, ha a szemeibe néznék, elolvadnék ha hozzám érne, belehalnék, ha nem szeretne. Nem hiszek a barátságban, mégis van olyan ember, akit féltek, és beengedtem a saját világomba, mert nem tartok attól, hogy átgázol a vízeséseimen és földbetiporja a gyümölcsfáimat. Nem hiszek a szeretetben, mégis van olyan állat, aki feltétel nélkül szeret, akkor is ha meg sem érdemlem. Viszont hűtlen állat a macska, és kihasználja az embert, mert csak addig szereti, amíg éhes. Néha úgy érzem ő tett nekem azzal szívességet, hogy beengedett a szobámba és nézhettem ahogy alszik. Vagy éppen ő fogadott örökbe engem, és hálásnak kéne lennem. Vicces, hogy az egyik percben az én ágyamon pihen, a másikban azén, akit nálam jobban szeret ideig-óráig. De mégis boldoggá tesz a lénye, a varázsa, elbűvölt már nagyon régóta. És csalóka dolog a szerelem, mert semmi sem tart örökké általában, és csak félni tudok, ezért nem vagyok önfeledten boldog, mert ilyen vagyok, nem adom át magam az érzelmeknek teljesen. Barátság... Az emberek változnak és az igényeik is. Meg kell tanulnom az elfogadás bonyolult műveletét. Meg még egy csomó dolgot.

az a bizonyos valami

Na most elhatároztam leírok mindent ami a fejemben van O_O Hogy nyitott könyv legyen az életem annak a számára, aki meg szeretne ismerni.

BOYFRIEND
Régóta keresem már azt a bizonyos nagy betűs boldogságot, hát mint kiderült, eddig teljtesen rossz irányba indultam el. Kerestem a nagy szerelmet, a nagy őt, aki tökéletes, és csak most látom mennyire feleslegesen és bután tettem. Nem voltam sosem komolyabb kapcsolataim, vagyis akadt, de... Volt kb 1 hónapos kapcsolatom egy sráccal, odáig voltam érte, imádtam a szemeit, a mosolyát, mindenét. Lassan a barátai is elfogadtak, bár értelme sok nem volt, legalább ők még megismernek, ha már maga a srác keresztül is néz rajtam. Tényleg örülök, hogy boldog. Bár zavart, hogy nekem sose mondta el a problémáit, a barátnőm tudott minden bajáról. Aztán összejöttem egy sráccal akivel nagyon régóta vágytunk már egymásra. Nem tudom lényegében mi értelme volt az egésznek, hiszen a barátaim ellenem fordultak, mindenkit leszartam, csak hogy vele lehessek. Hibáztam. Tönkretette az életem, és undorodom a gondolattól, hogy volt köztünk bármiféle kapcsolat is. Nem szerettem, csak törődésre vágytam. De hamar rájöttem rossz helyen kopogtatok. Neki mindene meg van és meg is volt, csak szex nem. Én meg szeretethiányos vagyok és igénylem a törődést, nekem a szex nem elsődleges, de nem is másodlagos. Azt csak legközelebb, akit tiszta szívemből imádok. És hát vége lehett, ez nem a szegény kislány és a gazdag fiú tündérmeséje volt.

Végre ennyi idő után rátaláltam a boldogságra, aminek nagyon örülök. Csak barátkozni akartam, bár első kattintásra úgymond beléestem, de végig úgy gondoltam, ez csak egy álom, sose fog egy ilyen srác figyelni rám, kevés vagyok én neki, és néha mai napig így gondolom, pedig szeret tudom, és én is őt. Ez nekem többet jelent mindennél, mert elfeledteti a problémáimat, úgy érzem nincs olyan dolog, amit ne tudnék megcsinálni. Erőt ad minden egyes naphoz, és még most sem értem miért épp én kellek neki, pedig nincs semmi különleges bennem. Ő az én kishercegem, én pedig a rókája, akit megszelidített. Imádom mindenét, minden szempontból tökéletes, imádom hogy bmx-ezik, a nagy barna szemeit, a mosolyát, a csendes természetét. Imádom, hogy ilyen, hogy pont ilyen és se több se kevesebb. Remélem osg sikerül majd, biztosan órákig csak ölelni és csókolni fogom, csak őt akarom. Szerelmes vagyok, és nem érdekel az iskola sem, sem a koli, ha kell minden hétvégén nála fogok dögleni, csak a karjaiban lehessek, érezhessem a szíve minden egyes dobbanását, hogy hevesebben ver, ha közelebb megyek hozzá és csókolgatni kezdem. Érezni ahogy rám fújja a levegőt miközben alszik, hallani ahogyan szuszog, megfogni a hatalmas kezét és visszamosolyogni rá. Egy álom, mi most az enyém és nem hagyom elrepülni.

FRIENS

Hát, erről annyi mindent tudnék írni, jót és rosszat vegyesen. Sokan hiányoznak a suliból és a koliból is, kicsit jó lesz visszamenni hozzájuk, és élni a kettős életem. Viszont hiányozni fognak az itteni barátaim. Mackom, aki több ugyan, mint egy átlagos barát, de nem tudom. Nem tudom eldönteni vele-e vagy nélküle. Nagyon erősen szeretem, és jobb mindenkinek ha ezt nem fejtem ki bővebben... Sajnálom, szeret a nyuszód nagyon!:) Itt van Dodo aki az életem, a lelkem, a lényem része, imádom. Olyan, mint a testvérem lenne, soha soha nélküle! Itt vannak ugye a VF-es arcok :D Krisz és a többiek :D Na Krisz az az ember, akire szükségem volt, minden megvan benne amit csak szeretni lehet :D Hmmmm.... Itt van még ugye Manó, akivel milliószor találkoztam már, és imádom. Pecu, akivel rengeteget buszoztam, de még csak most ismertem meg x) Remélem nem megy Pestre lakni... Ricsi is itt van még, 2 éve imádom, úgy ahogy van. Remélem osg-n együtt. Aaron, sokáig a legjobb barátomnak tekintettem, mégha ez soha nem is volt kölcsönös. Hiányzik leírhatatlanul, ahogy fogja a kezem, ahogy nevet, ahogy fújja a füstöt, ahogy fogja a cigit, ahogy sétál, ahogy beszél, ahogy magyaráz. Hiányoznak a közös mozis esték, hiányzik, hogy mindent megbeszélünk, hiányzik az egész mindensége. Nem tudom lenni jobban elmondani, hogy szeretem nagyon. Gondolom vannak új barátai, akik pótolnak, és nem fél így elfelejteni, és megpróbálom ezt elfogadni, még ha fáj is kicseszettül. Az emberek változnak, és változnak az igényeik is. Hja és PD, Teddy, Böröcz thx (L)

FAMILY

Egy csalódás az egész. Széthullottunk. Egyedül annak örülök, hogy olyan unokatestvéreim vannak, mint Dóra és Linett. Imádom őket. Imádom a cicám, 4 éve együtt jóban rosszban, és remélem még sokáig így leszünk, így együtt, mégha nem is szereti Mátét, mert féltékeny xD Most nincs abban a helyzetben, hogy ő döntse el kivel vagyok XD Más nincs amit a családommal kapcsolatban megszeretnék osztani bárkivel is O___O Csalódás minden egyes nap, amit velük kell eltöltenem. Ennyit erről. Mindenki a családom, akit szeretek;)

hmm hmm.. Utolsó hajnalaimat, ébren maradt éjszakáimat töltöm itt a gép előtt, pedig elhiheti mindenki, hogy imádok éjszakázni, de vannak kötelességeim is. Elnézést kérek az összes barátomtól, ismerősömtől, amiért el fogokk tűnni, de muszáj. Elhiheti mindenki, hogy nem szívesen teszem, és ha valaki megharagszik és soha többet nem akar velem szóba állni, így járt, én NEM tehetek róla. Koliban fogok rohadni vasárnap estétől péntek délutánig. Így fog ez menni minden héten, amit nem fogok ellógni. Lesz úgy, hogy 2 hétig nem leszek, DE el lehet érni, mert infóm van és telóm is :"D Na persze ennyire nem vagyok empatikus meg barátságos, nekem nem fog hiányozni mindenki. Beleszarok az életébe egyeseknek:"D Sok gyökér aki nem ért semmi egyébhez, minthogy a másik embert szemetesnek nézze, és kiadjon magából mindent, majd leszarja a problémáit a másiknak (pedig ő is érző emberi lény...). Ha megkérdezi mizujs, azt is csak azért teszi, hogy mesélhessen jelenlegi állapotáról, aztán leszar magasról, mert ÖNZŐ. Örülök, hogy ettől megszabadulok, mert már torkig vagyok vele. Csak a szerelmem fog hiányozni, meg pár ember, nameg a rokonok. Mindenki más leszophat. Ja nem bocsi, kinyalhat. Változatlanul utálom az embereket és változatlanul bunkó, cinikus vagyok mindenkivel. Hogy miért? A tiszteletet, a bizalmat, a kedvességet, a törődést ki kell érdemelni, és nálam csak úgy nem éri el bárki. Ezzel védem magam a csalódásoktól, az idegsokkoktól, a dührohamoktól meg egyéb szaroktól. Fiatal vagyok még a pszichiátriához, azt hiszem.
Na meg a másik ami felkurt idegileg az elmúlt hetekben... 16 vagyok, és örök gyerek. Játékos természetem van és kihasználom, hogy még megtehetem. Ha mégegyszer azt mondja nekem valaki, hogy gyerekes vagyok, letépem a fejét és belehányok a tüdejébe. Basszus milyen legyek ennyi idősen? Nem akarok koravén lenni... Bőven van időm a felnőttes életre. Szerintem van elég eszem és már bőven eltudom dönteni, mi az ami jó és mi az ami nem, ki jó ember és ki nem, mitől leszek több vagy éppen kevesebb és hasonló dolgok. Tudom mi a felelősség, és nem idegen annyira a munka sem. Igaz lusta vagyok, de ha valamit muszáj megcsinálni, akkor megcsinálom.
És rájöttem valamire, amin változtatni szeretnék. Örökké csak a múltban tudok élni... Nem megy az a bizonyos mindent a jelenért, és gondolj a jövődre. Nekem nincs jövőm és nem is lesz sosem. Nem tudom elképzelni azt, hogy mi lesz velem, vagy egyáltalán belőlem. Majd alakul, ahogyan alakulnia kell, lehet gyerekes felfogás, szerintem csak szabad életforma. Szabad vagyok és független, vagyis valamennyire. Most csak annak a bizonyos nagybetűs boldogságnak tudok élni, amit máténak, dodonak, lacinak és az én egyetlen mackomnak köszönhetek. imádom őket. Kibaszottul szerelmes vagyok és tele szeretettel, és szúrja az anyját akinek ez nem tetszik ;)

Erősen akarom, becsukom a szemem, kívánok. Kinyitom és semmi változás. Ugyan olyan rideg világ fogad, mint előtte. Szürke és unalmas minden. Mint egy mesekönyv, melyben nincsenek színek, csak fekete-fehér mesefigurák. Hosszú a királylány haja, és hosszú a hercegé is, de nem tudni milyen színű, pedig a részletekben tényleg ellehet veszni. Most valahogy megtelt a mesekönyvem színekkel, és az én mesémben barna a herceg haja, és olyan mosolya van melyben örökre eltudnék veszni. Nincs fehér ló és nincs magas torony. Nincs rózsatövises kastély.

Boldogak ketten és nincs benne kivetnivaló dolog. Nem akarok egyenlőre tovább lapozni, mert mint minden mesében, biztosan itt is van valami epic fail dolog. Ezt még nem akarom tudomásul venni, még nevetni akarom látni őket, még felhőtlenül boldognak. S mint a mesékben szokás az a bizonyos Happy End, ide is azt szeretnék. Egy The End nekem nem elég, most nem, mikor ez más a többinél. Minden egyes lap egyre színesebb, soha nem fakul a kép amíg összeköt az emlék. Most emlékeket akarok. Közös emlékeket, meg akarom írni a közös múltat. Nem hagyom, hogy mindez csak egy elképzelt jövő maradjon, mikor ez adott erőt a napokhoz. ~ Nagyon szeretlek Matci!

pammpammm

Átsírt hajnalok, végig nyögött éjszakák
Vérben úszó szemek, mély szavak
Érzések és lemondások
Szavak és tagadások
Színjátékok és igaz drámák
Parasztok és valódi dámák
Földönfutók, igaz emberek
Tagadjuk azt amit már rég nem lehet
Tagadni az igazat, félni a szépet
Remélni a jót, akarni a készet
S semmit sem teszünk a készért
Kezünket ölberakva kergetjük a múltat
S mind azt mondogatva, majd holnap
Egyszer borult lesz az ég
Nem lesz a felhők mögött nap
Egyszer elhullik a szívem a föld alatt
Szeresd úgy, hogy már nincs esély
Szeresd úgy, hogy nincs veszély
Csak az örök, a biztos
Az elmúlás, a halál
Meghalt a világ, vele halok én is
Fogom a kezed, élek mégis.

baby, i love u. i dont need a parachute

Vannak olyan életre szóló dolgok melyek múlandók? Egyre biztosabb vagyok benne, hogy igen. Szóval már nem is életre szóló dolgok, hisz olyan könnyen feledésbe merülnek, vagyis van aki részéről igen. Egy barátság NEM lehet ilyen, mondanád. Pedig élő példája lehetnék, hogy igen LÉTEZIK . Tudod baby ha olvasod, jusson eszedbe, hogy fáj a hanyagságod, hogy nincs időd rám. Kezdelek elengedni, mert megromlott ez a dolog. Igen, hibáztatlak, mert nem bírsz tükörbe nézni és megkérdezni magadtól ki lettél?; mivé lettél? Megváltoztál, más az értékrended. A naptárodban is vészesen fogynak a helyek, már úgyérzem nem is szeretsz, nem is emlékszel rám. Pedig nekem még mindig te vagy mindennek a közepe. Még dobog az öreg masina, és egyre csak azt akarja, hogy térj hozzá vissza! De nem fogok könyörögni. Menj, ha menned kell, de ne nézz vissza! Ne akard, hogy sírjak utánad, hisz hónapokon keresztül ezt tettem. Már csak emlék, de bennem akkor is elevenen él. Még ha el is küldelek, tudnod kell, hogy várok rád!

Hatalmas döntés előtt állok. Fájni fog a végeredmény, tökéletesen tisztában vagyok vele. Szemétnek fogom magam érezni, mert kihasználtam valakit. Valakivel kapcsolatban ezt fogom érezni, és szinte biztos vagyok benne ki lesz az.
aki magához láncol: féltékeny, beleőrül szinte, ha rámnéz valaki. megsértődik, és játsza a sérthetetlent, ha épp olyat mondok amit nem kéne. közel lakik. empatikus. nem kell mondanom neki mi bántja a lelkem, szavak nélkül is megérti, átérzi, és mindig itt van, ha szükségem van rá, ha nincs(bár nincs olyan, hogy nincs). szüksége van rám, és nekem is rá.
a csendes: imádom, hogy eltudom varázsolni, hogy nevet velem együtt, sír, ha elmesélem a múltam és kötődik hozzám, nem tudom nevezhetném-e ragaszkodásnak. nagyon szeret. pont úgy, mint a másik.
hihetetlen szar helyzet. mérlegelnék, de nekem is szar lesz, hozzak bármilyen döntést. annak pedig mégszarabb akit "átvertem". és tudom ki lesz az. bár ne így kellett volna alakulnia
egy szívet szeretek, ami két testbe szorult. ha összeolvadnának egybe, túl szép lenne, hogy igaz legyen. ami pedig túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is igaz.
köszönöm az egyetlen embernek, aki mellettem áll mindig. tudd, hogy imádlak! bár tudod :)

türütüttürű

Remegtem, hányingerem volt órákig. El sem tudtam képzelni mi jön ezután. Néztem bambán ki az ablakon, elbűvoltek a mezők, a fák. Aztán meguntam és végig nyúltam a bőr ülőkén és mosolyogtam arra az emberre, aki meghatározó eleme az életemnek. Természetesen ezt is meguntam, ahogyan ő is, és kimentünk elszívni egy cigit. Nevettünk, beszélgettünk. Jó érzés volt olyan emberrel lenni összezárva, aki lényegében a részemmé vált az évek során. Már számoltuk a megállókat, és persze a szívem egyre hevesebben vert, ő pedig ölelve nyugtatott, hogy már pedig nem lesz semmi baj, ideje lenne lenyugodnom.

Megállt a vonat, van Isten! Szinte lerepültem róla. Szétnéztem riadtan, csak kerestem őt egyre inkább.

- Gyere fogd meg a kezem, el ne vesszél itt nekem a tömegben! - mondta R, és elhúzott onnan.

Tisztelem a pasik tájékozódási képességét, hiszen mindig tudják mikor merre. Nem tudom tudta-e hol van ő, mert kizártnak tartom, de mégis könnyen és nyíl egyenesen odavezetett hozzá.

Szólni nem mertem, remegve szorítottam a karját R-nek.

- Na menj már baba! Nem igaz, hogy nem bírsz lépni...-morgott rám.

Elindultam, lassan a lépteim futássá lettek és hihetetlen nagy erővel ugrottam a nyakába. Nevettem, simogattam a hátát, örültem, hogy végre vele lehetek. A szemembe nézett, én pedig viszonzásképpen mosolyogtam. Tekintete lassan az ajkaimon pihent meg, és mintha nem várt volna semmi másra, csak egy bátorító szóra. Megcsókoltam és szinte minden porcikámmal beleremegtem. A szívem majd kiugrott a torkomon, a lábaimon nem bírtam megállni annyira remegtek. Jobban már nem tudtam magamhoz húzni, nem akartam összetörni a bordáit. Fülembe súgta a legédesebb mondatot, amit valaha hallottam.

- Szeretlek ciccc!

- Én is téged, nagyon! - súgtam vissza halkan.

Annyi szép volt minden, jó ötletnek tűnt meghalni is. Megszűnt a világ, megszűntek az emberek. Elmúlt egy érintésétől minden bajom. Akkor éreztem először, hogy két lélek eggyé vált. Boldoggá tett, hogy az épp az enyém és az övé volt az a két lélek. Annyi mindent akartam volna neki mondani, de hirtelen a testnek több szerepe volt a kommunikációban, mint a testnek. Nem akartam buta gondolatokkal idill-rontó lenni.

Mindenkinek a fantáziájára bízom a folytatást:) Imádom ezt a napot. Szeretem. Ha bárki, hangsúlyozom BÁRKI be szeretne kavarni, ÖSSZEHAJTOGATOM! 2 életem van, most ennek élek. Dodonak, a barátaimnak és Neki. ;)

Faszom televan a sok hülyeséggel amivel fárasztotok napokóta. Legszarabb vasárnap. Annyira jó lehet az én életemben élni, mint egy mozdonyvezetőnek embert gázolni. Szerintem maradj tőlem távol. Mindkettőnk érdekében. Hja és mindenkinek küldök egy őszinte FUCK U-t :D

Kilátástalan nyomor, elbaszódott élet, én már igazából semmit nem remélek. Úgy sem fogok kitörni ebből, nem leszek gazdag, boldog meg még úgy se. Soha nem lesz szerető férjem és három bájos gyerekem. Nem lesz nagy kertesházunk és egy kutyánk sem. Pesszimista vagyok. Minden nap valami olyasmiért imádkozom, amit talán soha sem kaphatok meg, mégis olyan hittel teszem, mintha szinte biztos lennék benne, hogy Isten valóra váltja az álmom. Szeretek imádkozni, hiszen olyankor kitárom a lelkem egy olyan lénynek, aki hiszem, hogy segít. Segít, mert ha már őt kérem, hiszek benne. És neki ez számít. Jó érzés volt mikor hajnal 5-ig sírva imádkoztam, hogy mamának legyen meg egyetlen öröme, a kiscicája, és láss csodát, meglett még aznap. De valami sokkal lehetetlenebb dolgot kérek mindennap. Mire kinyitom a szemem, ott feküdjön mellettem és aludjon. Halljam ahogy szuszog, érezzem ahogy rámfújja a levegőt és lássam ahogy mozog a pocija szép lassan, ütemesen. Érezzem az illatát, simogathassam az arcát, és azon gondolkozzak milyen jó puha a bőre, és hogy én azt mennyire szeretem. Mosolyogjak az ártatlanságán és várjam meg míg felébred és édes csókokkal üdvözöljem. Semmit sem szeretnék jobban. Van abban valami csoda, mikor egy olyan ember fekszik melletted, aki azt se venné észre, ha elvágnád a torkát, de te mégis csak arra tudsz gondolni, mennyire gyönyörű és varázslatos, bárcsak örökké tartana. Pedig még ki sem nyitotta a szemeit, még csak azt sem kérdezte meg riadtan, hogy hol van. Mennyire szeretném...

Hiszek abban, hogy minden okkal történik. Szóval ő is okkal került az életembe. Fáradt szívem csak nála tud megnyugodni. Olyan, mint a koffein, és pótolja a cigit is. Rászoktam. Sajnálom, szükségem van rá.

Néha megrázom a fejem, arcomban az összes hajam, épp olyan a kilátás, hogy jónak érzem magam és vadnak. Néha megőrülök kicsit és táncolok a szoba közepén, és néha bőven elég ha csak épp szépnek találom magam. Valamibe mindig örömömet lelem. Valamit mindig jobban szeretek csinálni mint mást. Van ami a fél életem lényegében. És persze van mikor kikelek magamból és mindenki szar, mikor mindenkibe belekötök, mert szenvedjen más is, ha már nekem kell. Olyankor jövök rá ki a barát. Együtt nevetünk a kínjaimon, pedig igazából mindketten tudjuk, hogy nem vicces. Aki nem barát, sajnál, megvet, hülyének néz, flegma, mert NEM ÉRZI ÁT. Külön kategória egyszerűen. Néha fáj, hogy rájövök lényegében feleslegesen szántam rá az időmet, pedig az elejétől fogva tudtam, hogy nem az én világom, az én szememben szar ember, akinek a picsáját is kinyalják. Jó emberismerő vagyok, de még magamnak is nehéz bevallani sokszor. Én mindig reménykedek a szebb dolgokban, bár annyiszor hiába. Remény meg a hit, az mindig kell! Kérlek, ha olvasod, a te érdekedben, ISTEN VAN. Csak segíteni akarok, én ilyen vagyok. Mindig változom. Hiba, hogy a baszniakarót meg a szerelmest mindig keverem. Hiba, hogyha egy valaki megbántott, az egész világra haragszom. Hiba, hogy nem vagyok tökéletes. Ilyen az élet, én már nem félek.