háááábrrr...rég álltam már ennyire a totális kiborulás szélén :"D
majdnem 4 hónapig minden tökéletes :'D 2 ember tönkrezúzott mindent. Nem akarok senkire semmit fogni, de ami tény, az tény. Felnőtt emberre ritkán haragszom, ennyire meg max arra, akit évek óta ismerek, és közel áll hozzám, talán akaratlanul is. Most hihetetlenül fáj, hogy van aki azt hiszi feladom, megadom magam. A lófaszt. Szeretem, küzdök, amíg bele nem halok. Sohasem éreztem még ilyet...Általában minden kudarc után feladok mindent, amiért érdemesnek találtam mindaddig küzdeni. Most nem tudnám. Ő is tudja, hogy a "családja" után én vagyok az egyetlen örök és biztos pont az életében. Nem kéne minden összetűzés után csak ennyivel elintézni, nem szeret. Tudom jól, hogy nagyon szeret. És ha teszem fel a családjával összekap? Azt mondja nem szereti őket, és megy is? Hát persze, hogy nem...De azért tágra nyílt szemekkel esküdött meg, hogy szeret, hogy én is a családja vagyok és örökkön örökké együtt....HAHA. Tudom, be akarta tartani, de ahogy újra és újra a szemembe néz, ő is olyannak látja magát, mint amilyen én vagyok. A szem a lélek tükre. Sajnálom, hogy erősnek gondolom magam, és mégis mást lát. Nem így kéne lennie. Sorry I can't be perfect. Mintha egy hosszú lépcsőről estem volna le. Még nem haltam meg, élek és küzdeni fogok!! Nekem aligha van lehetetlen. Amíg ott az a szikra, nem adom fel.
Kifeküdtem a szobámba, néztem a felhőket, olyan mintha akvárium képződött volna könnyekből a szemem köré...Minden felhőben őt és magamat láttam, a ragaszkodást. Hiányzanak a gyönyörű szemei, semmihez sem hasonlítanám...Gyönyörű. Imádom megölelni, magam mellett tudni, imádok gondoskodni róla. Az utolsó éjszaka, ahw...:( Az egyik legszebb...Nem is az tetszett igazán, az az igazi adni és kapni egyszerre, hanem ahogy oldalra fordultam, és a kezével átkarolt. Ahogy vette az apró lélegzeteit, egyszerre mozdult a hasunk. Éreztem minden arpó mozdulatát. Kirázott a hideg ahogy rám fújta a levegőt :$
Egy szónak is száz a vége, egyszer enged tovább lépni, vissza nem kap. Szaladhat anyuhoz meg apuhoz. És ha ők nem lesznek? Egy férfi egyedül képtelen eltartani a családot, és itt nem az anyagiakra gondolok. Szüksége van egy nőre. Kire másra ?:"D Szerintem nem sok ember tette volna meg azt idáig amit én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése