Kértél, és megteszem, nem írok neked többet, elfogadom, hogy ezt szeretnéd, most kissé furcsa állapotban (1-2 dolognak köszönhetően) mégis megteszem, de nem úgy, hogy szinte kötelezővé tegyem, hogy elolvasd, talán kíváncsi vagy a gondolataimra amit blog formájában közlök az irántam érdeklődő emberekkel, szóval ha olvasod, hát olvasd :"D
Először is kissé furcsának tartom, hogy veszekszünk, és bár jogosnak mondható, számomra mégis érdekes. Vicces, hogy néha lekevernék neked 1-2 istenies parasztlengőt, s most mégis ilyet írok. Bár tudom, hogy néha én is megérdemelném. Nem szeretem a vitákat hosszú távon, merthogy senkire sem tudok haragudni annyira nagyon. Néha tényleg túlzába viszem a dolgokat, mikor dühös vagyok, ezért ne haragudj, ha sokszor olyat írtam vagy mondtam, amit tényleg nem kellett volna. Nem igazán ellened irányult, csak az a düh amit sokszor érzek leírhatatlan. Igen, meg akartalak bántani bosszúból, mert csúnyán elbántál velem. Tudom valamennyire sikerült is, hiszen te sem voltál túl kedves hozzám. De valljuk be ez a nem beszélünk dolog egész jól bevált, hiszen szinte elfelejtettem azt az érzést, milyen is a szerelem. Most jobb tisztán látni, jobb úgy írni, hogy túltettem magam a dolgokon és nem hisztizek. Hálás vagyok, hiszen megtanítottál Istenben hinni, mikor szakítófélben voltunk és arra kértél, hogy imádkozzak kettőnként. Bár nem úgy sült el a dolog, ahogy szerettem volna, most mégis örülök neki, hogy nem szenvedek már. Lehet Isten így akarta, és valami sokkal nagyobb katasztrófától mentett meg, mert mégiscsak az Ő kicsi Roxija vagyok. Úgy kb 7 évig hitre voltam nevelve, merthogy a hit kell, a hit fontos. Elveszítettem, mikor új baráti társaságom lett, és ennek köszönhetően a családom hogy is mondjam kitagadott. Most megint hiszek Istenben, mert mégiscsak van valaki aki dönt a dolgokról, nem csak úgy vagyunk magunknak. És igen, tényleg jobb az életem. Valamint ha nem lettél volna, talán sosem ébredek rá, hogy valami olyan dolognak vagyok a birtokában, amivel kevesen rendelkeznek, sőt sokkal inkább dolgoknak, mint dolognak, és nyílván nem közölte volna velem drága nagyim, hogy volt halottlátónál és beszélt anyuval. Egy darabig biztos nem tudtam volna meg, hogy milyen az az adni és kapni. Azt viszont nem tudom, hogy életemben először tényleg igazán szerelmes voltam-e, vagy csak azt szerettem volna boldoggá tenni, aki szeret engem tiszta szívéből. Tényleg nem tudom. Egyre inkább úgy érzem, hogy csak Téged akartalak boldoggá tenni, mert akkor vagyok én is boldog, ha akivel együtt vagyok mosolyog, és valamiért más, mint azelőtt, mikor nem volt velem^^. Hát igen, sok mindennel gazdagodtam, viszont elkeserít, hogy nem igazán voltak barátaim. Barátok nélkül meg mire megy az ember?
Most olyan dolgok kerültek a birtokomba, mint például az a bizonyos legjobb barát, akit már-már majdnem elveszítettem, és az az oldalam látott napvilágot, amit sokan imádnak. Igen, sokszor a középpontban vagyok, az az ennivaló aranyos kislány, akin lehet nevetni, akivel komolyan lehet beszélgetni, aki megértő, aki segítőkész, és mindig vidám és mosolyog. Nincs hiszti, nincsenek dührohamok, nincs beteges féltékenykedés, nincs telón lógás a nap 24órájában, és ha szüksége van rám valakinek ott vagyok, és nem Gabizok. Változott a külsőm, mert már nem akarok senkinek sem tetszeni. Hogy miért nem azt írom, hogy neked? Hát annak bizony oka van. Tudod voltak ügyeim bizonyos srácokkal, igen flörtöltem mással, míg veled voltam. Nem nevezném komolyabb flörtnek, hisz sohasem csaltalak meg, mert mindig itt voltál a szívemben, és a lelkiismeretem megszólalt minden egyes megcsalásra adandó alkalommal, hogy Roxi, ezt neked nem szabad, ejjnye kislány, ne tedd ezt! Szót fogadtam, s szolídan mindenkit visszautasítottam. Ami viszont tény, hogyha nincs Linett, én összejövök Sempivel, és otthagylak miatta. Utólag rájöttem, hogy nagy hiba lett volna részben, hiszen Sempi nem az az ember, akivel hosszútávon együtt szeretnék lenni. A részletekbe nem igazán mennék bele, elég legyen annyi, hogy teljesen az én személyiségemnek és elvárásaimnak ellentmondó ember. Gondolom neked is voltak ilyen dolgaid, nem tudom megcsaltál-e, bár "remélem" nem. Azért idézőjel, mert már lényegtelen. Az se zavar túlzottan, ha megtetted, enyéni dolog, annyit mutat meg mennyibe nézed az embert, és igen ilyenkor jogos az a mondat, és te mennyibe nézed drága? Nos nem Ő az egyetlen ember, aki miatt otthagytalak volna...Tudod kit szeretek a legjobban a világon, és tudod hogyha nem lenne az ami, bármikor.... De ilyen az élet, pofonok sorozata. Egyébként meg nagyon szerettelek és talán nem tettem volna meg, talán igen. Könnyű ilyenkor már tudni az akkori tudhatatlan jövőt és úgy pofázni. Nem szeretnék amúgy veled vitázni, ha esetleg még szeretnél rám úgy tekinteni, mint barátra, most már abszolút nyitott vagyok, de teljesen megértem, ha neked ez nem éppen jó dolog. Ennyit tudok mondani, hogyha hiányzom, ennyire megmaradhatok. Bármit meghallgatok és segítek amiben tudok, legalábbis másokkal így van. Mint egy lelkisegély vonal :"D Bár a nap 24 órájában azért nem vagyok elérhető :"D
Most itt szemezek a plafonon egy pókkal, és dögölne meg annyira írtózok tőle, de ezt is tudod :"D Rettegek a pókoktól, ennek ellenére egyet mégis megöltem tegnap, ami rajtam mászott és ami ledermesztett, hogy fogalmam sincs hogy került rám. Megittam egy kávét, szóval alvásra képtelen vagyok és amugyse tudnék aludni, hogy ez itt mászik felettem. Na most elindult lefelé, ami tök jó, mert nem eshet rám, bár kitudja mikor gondolja meg magát és veszi célba ismét a plafont. Kiráz a hideg ha ránézek. És a kurva tütütütü bassza meg, hogy megint a plafonon mászik.
Ha akarsz felkereshetsz, nem leszek bunkó, tapló, hisztis Roxi. Tudom vannak hibák és hibázó emberek. Ezért vagyunk emberek. Nyertes vagyok. Hogy mit nyertem? Tapasztalatot. Bár remélem nemsoká postázzák azt a kurva Iphone-t is XD Köszönd ezt a vallomást a bornak ami lassan ütni kezd, a féldoboz ciginek:"D Vallomás... Úristen, hát miről beszélek én? Nem tudom minek nevezni. Levél neked, valamiről ami őszinte, ami a pici Roxi szívéből szólt, merthogy van neki. Valami amit Roxit megoszt olyan emberekkel, akiket érdekli mivan a pici Roxival, a kicsi lánnyal akinek az életéből könyvet lehet írni, és aki többször változtatja a színét, mint egy kaméleon. Pici Roxi, aki megtanult együtt élni a jelennel, és nem játszik időutazót, nem ragad a múltban. Aki örül az életének.
Először is kissé furcsának tartom, hogy veszekszünk, és bár jogosnak mondható, számomra mégis érdekes. Vicces, hogy néha lekevernék neked 1-2 istenies parasztlengőt, s most mégis ilyet írok. Bár tudom, hogy néha én is megérdemelném. Nem szeretem a vitákat hosszú távon, merthogy senkire sem tudok haragudni annyira nagyon. Néha tényleg túlzába viszem a dolgokat, mikor dühös vagyok, ezért ne haragudj, ha sokszor olyat írtam vagy mondtam, amit tényleg nem kellett volna. Nem igazán ellened irányult, csak az a düh amit sokszor érzek leírhatatlan. Igen, meg akartalak bántani bosszúból, mert csúnyán elbántál velem. Tudom valamennyire sikerült is, hiszen te sem voltál túl kedves hozzám. De valljuk be ez a nem beszélünk dolog egész jól bevált, hiszen szinte elfelejtettem azt az érzést, milyen is a szerelem. Most jobb tisztán látni, jobb úgy írni, hogy túltettem magam a dolgokon és nem hisztizek. Hálás vagyok, hiszen megtanítottál Istenben hinni, mikor szakítófélben voltunk és arra kértél, hogy imádkozzak kettőnként. Bár nem úgy sült el a dolog, ahogy szerettem volna, most mégis örülök neki, hogy nem szenvedek már. Lehet Isten így akarta, és valami sokkal nagyobb katasztrófától mentett meg, mert mégiscsak az Ő kicsi Roxija vagyok. Úgy kb 7 évig hitre voltam nevelve, merthogy a hit kell, a hit fontos. Elveszítettem, mikor új baráti társaságom lett, és ennek köszönhetően a családom hogy is mondjam kitagadott. Most megint hiszek Istenben, mert mégiscsak van valaki aki dönt a dolgokról, nem csak úgy vagyunk magunknak. És igen, tényleg jobb az életem. Valamint ha nem lettél volna, talán sosem ébredek rá, hogy valami olyan dolognak vagyok a birtokában, amivel kevesen rendelkeznek, sőt sokkal inkább dolgoknak, mint dolognak, és nyílván nem közölte volna velem drága nagyim, hogy volt halottlátónál és beszélt anyuval. Egy darabig biztos nem tudtam volna meg, hogy milyen az az adni és kapni. Azt viszont nem tudom, hogy életemben először tényleg igazán szerelmes voltam-e, vagy csak azt szerettem volna boldoggá tenni, aki szeret engem tiszta szívéből. Tényleg nem tudom. Egyre inkább úgy érzem, hogy csak Téged akartalak boldoggá tenni, mert akkor vagyok én is boldog, ha akivel együtt vagyok mosolyog, és valamiért más, mint azelőtt, mikor nem volt velem^^. Hát igen, sok mindennel gazdagodtam, viszont elkeserít, hogy nem igazán voltak barátaim. Barátok nélkül meg mire megy az ember?
Most olyan dolgok kerültek a birtokomba, mint például az a bizonyos legjobb barát, akit már-már majdnem elveszítettem, és az az oldalam látott napvilágot, amit sokan imádnak. Igen, sokszor a középpontban vagyok, az az ennivaló aranyos kislány, akin lehet nevetni, akivel komolyan lehet beszélgetni, aki megértő, aki segítőkész, és mindig vidám és mosolyog. Nincs hiszti, nincsenek dührohamok, nincs beteges féltékenykedés, nincs telón lógás a nap 24órájában, és ha szüksége van rám valakinek ott vagyok, és nem Gabizok. Változott a külsőm, mert már nem akarok senkinek sem tetszeni. Hogy miért nem azt írom, hogy neked? Hát annak bizony oka van. Tudod voltak ügyeim bizonyos srácokkal, igen flörtöltem mással, míg veled voltam. Nem nevezném komolyabb flörtnek, hisz sohasem csaltalak meg, mert mindig itt voltál a szívemben, és a lelkiismeretem megszólalt minden egyes megcsalásra adandó alkalommal, hogy Roxi, ezt neked nem szabad, ejjnye kislány, ne tedd ezt! Szót fogadtam, s szolídan mindenkit visszautasítottam. Ami viszont tény, hogyha nincs Linett, én összejövök Sempivel, és otthagylak miatta. Utólag rájöttem, hogy nagy hiba lett volna részben, hiszen Sempi nem az az ember, akivel hosszútávon együtt szeretnék lenni. A részletekbe nem igazán mennék bele, elég legyen annyi, hogy teljesen az én személyiségemnek és elvárásaimnak ellentmondó ember. Gondolom neked is voltak ilyen dolgaid, nem tudom megcsaltál-e, bár "remélem" nem. Azért idézőjel, mert már lényegtelen. Az se zavar túlzottan, ha megtetted, enyéni dolog, annyit mutat meg mennyibe nézed az embert, és igen ilyenkor jogos az a mondat, és te mennyibe nézed drága? Nos nem Ő az egyetlen ember, aki miatt otthagytalak volna...Tudod kit szeretek a legjobban a világon, és tudod hogyha nem lenne az ami, bármikor.... De ilyen az élet, pofonok sorozata. Egyébként meg nagyon szerettelek és talán nem tettem volna meg, talán igen. Könnyű ilyenkor már tudni az akkori tudhatatlan jövőt és úgy pofázni. Nem szeretnék amúgy veled vitázni, ha esetleg még szeretnél rám úgy tekinteni, mint barátra, most már abszolút nyitott vagyok, de teljesen megértem, ha neked ez nem éppen jó dolog. Ennyit tudok mondani, hogyha hiányzom, ennyire megmaradhatok. Bármit meghallgatok és segítek amiben tudok, legalábbis másokkal így van. Mint egy lelkisegély vonal :"D Bár a nap 24 órájában azért nem vagyok elérhető :"D
Most itt szemezek a plafonon egy pókkal, és dögölne meg annyira írtózok tőle, de ezt is tudod :"D Rettegek a pókoktól, ennek ellenére egyet mégis megöltem tegnap, ami rajtam mászott és ami ledermesztett, hogy fogalmam sincs hogy került rám. Megittam egy kávét, szóval alvásra képtelen vagyok és amugyse tudnék aludni, hogy ez itt mászik felettem. Na most elindult lefelé, ami tök jó, mert nem eshet rám, bár kitudja mikor gondolja meg magát és veszi célba ismét a plafont. Kiráz a hideg ha ránézek. És a kurva tütütütü bassza meg, hogy megint a plafonon mászik.
Ha akarsz felkereshetsz, nem leszek bunkó, tapló, hisztis Roxi. Tudom vannak hibák és hibázó emberek. Ezért vagyunk emberek. Nyertes vagyok. Hogy mit nyertem? Tapasztalatot. Bár remélem nemsoká postázzák azt a kurva Iphone-t is XD Köszönd ezt a vallomást a bornak ami lassan ütni kezd, a féldoboz ciginek:"D Vallomás... Úristen, hát miről beszélek én? Nem tudom minek nevezni. Levél neked, valamiről ami őszinte, ami a pici Roxi szívéből szólt, merthogy van neki. Valami amit Roxit megoszt olyan emberekkel, akiket érdekli mivan a pici Roxival, a kicsi lánnyal akinek az életéből könyvet lehet írni, és aki többször változtatja a színét, mint egy kaméleon. Pici Roxi, aki megtanult együtt élni a jelennel, és nem játszik időutazót, nem ragad a múltban. Aki örül az életének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése