Flügel

Hányszor gondolok arra, hogy ha egy napig is, de más lenne

Ha nem lennék ehhez a szomorú földhöz kötve

Bár láthatnám mi van a felhők felett

Karomat tárva, szárnyaim bontva, meghódítva a kék eget

Nézhetnék le oda, ahonnan indultam

Selymes felhőkbe burkoltan

Nevetni a napra, mosolyogni a madarakra

Esőt hozni egy nyári délutánra

Magas hegyen állni, büntetni ki bűnös

Villámokat uralva, minden oly dühös

És hűvös, mint a lelkem, üres, csöndes

Mégha legbelül harc is dúl, örökké csöndes

Mindeki kapja azt, amit érdemel

Mégsem szeretnék az lenni ki ítéletet mond

Én hol elfogyok, hol ragyogok

Csak egy pici csillag vagyok

Van kinek védelmet és biztoságot nyújtok

Van kinek örök ellensége maradok

Én akkor is csak egy pici csillag leszek

Ha hiányzom csak nyisd ki éjjel a szemed

Virágos rétre borulva, hanyatt feküdve, felhőket bámulva

Aránytalanok, s mégis tökéletesek

Mint egy hatalmas vattacukor, olvadnak úgy össze

Ezernyi csicsergő hang

Lágy simogatás

Maradnék még, de hívogat valami más

Zajos város, siető emberek

Szerelmes párok üldögélnek

Szinte megeszik egymást

Rohanó autók, talán maguk sem tudják hová igyekeznek

Laza srácok és csajok, kezükben füstöl a cigi

Azt hiszik nagyok, s ez már valami

Sétálnak, ők sem tudják hova

Mégis jól érzik magukat, hiszen tartoznak valahova

Villogó fények, zebra, lámpa

Azt sem tudom, hogy kerültem erre az utcára

Csak állok mozdulatlan s némán

Senki sem lát, s nem szól énhozzám

Üresen állok, nem értek semmit

Szeretnék már végre otthon lenni

S nagyobb baj az annál

Nem tudom hol a hazám

Vár engem valahol valaki?

Hiányzom valakinek?

Azt hiszem nem tettem semmit, mivel rászolgálnék

Hát szárnyakat bontok, s tova szállok

Oda megyek ahol magamat várom

Vár a szívem, valahol zakatol

Hiába keresem, ő nem válaszol

Valahol otthon lennék

Valahol minden szép lenne

Se kötelezettségek, se muszáj

Minden pusztán csak a hangulatomtól függ

S ha szólít egy hang, merre igyekszem?

Én nem felelek, csak állok csendben