Néha valamit megmozgat bennem a szeretet. Van mikor mosolygok, sírok, szenvedek ha észreveszem a jelenlétét. Szenvedek, mert nem fogadok el mindenféle ostoba, kicsinyes szeretetet. Válogatós vagyok, és elég idős ahhoz, hogy el tudjam dönteni, számomra mi a szeretet. Ha menni akarok, ő nem enged. Ha kérek valamit, figyelmen kívül hagyja és letagad mindent, amit a fülem előtt mondott, és én leszek természetesen a rossz, mert hazudok. Néha nem tudom a szenilisség-e az oka, vagy a büszkeség. Engem könnyen le lehet nyomni a vitákban, és nagyon sokszor gondolkozom rajta, ez miért van? Rá van írva a homlokomra, hogy olts be, én úgy is gyengébb vagyok? Vagy ellenem van az egész világ, és ez egy marha nagy poén? Nem értem. Pedig úgy érzem meg tudom védeni magam, mindegy miről van szó. Nem tudom mi történik évek óta, de az, hogy magáhozláncol, lényegében a legrosszabb, amit annak érdekében tehet, hogy a kapcsolatunk jobb legyen. Így idegen leszek a számára és ő is a számomra. Dear Mama
Viszont van valamim, amit nem adok, aminek az elvételéhez nem létezik elegendő erő. Egyszerre felemel a mennyekig és taszít vissza a Földre. Egyszerre érzem magam boldognak és szerencsétlennek. Nem hiszek Istenben, mégis ismádkozom. Furcsa dolog ez a vallás. Nem hiszek a szerelemben, mégis van olyan ember, akihez olyan kötelék fűz, hogy elégnék, ha a szemeibe néznék, elolvadnék ha hozzám érne, belehalnék, ha nem szeretne. Nem hiszek a barátságban, mégis van olyan ember, akit féltek, és beengedtem a saját világomba, mert nem tartok attól, hogy átgázol a vízeséseimen és földbetiporja a gyümölcsfáimat. Nem hiszek a szeretetben, mégis van olyan állat, aki feltétel nélkül szeret, akkor is ha meg sem érdemlem. Viszont hűtlen állat a macska, és kihasználja az embert, mert csak addig szereti, amíg éhes. Néha úgy érzem ő tett nekem azzal szívességet, hogy beengedett a szobámba és nézhettem ahogy alszik. Vagy éppen ő fogadott örökbe engem, és hálásnak kéne lennem. Vicces, hogy az egyik percben az én ágyamon pihen, a másikban azén, akit nálam jobban szeret ideig-óráig. De mégis boldoggá tesz a lénye, a varázsa, elbűvölt már nagyon régóta. És csalóka dolog a szerelem, mert semmi sem tart örökké általában, és csak félni tudok, ezért nem vagyok önfeledten boldog, mert ilyen vagyok, nem adom át magam az érzelmeknek teljesen. Barátság... Az emberek változnak és az igényeik is. Meg kell tanulnom az elfogadás bonyolult műveletét. Meg még egy csomó dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése