Jéghideg sötét éj
Csillagos égbolt
Olyan sötét van és néma csend
Gyenge szél lebegteti hófehér hosszú ruhám
Beleolvad a hold fényébe
Oly könnyen, mint könnyem az arcomba
Csak a szellő simogat
Én, az a buta lány, csak dúdolgat
Valami vagy fehér villanás
Azt hiszem csak a szívem tört össze
Semmi más
A karjában egyre inkább elhagyja magát a testem
Csendesen múlok el, mint régi emlék a múlt homályában
Ő csak sír, könnyei ajkáig lefutnak, úgy csókol, belém leheli utolsó mondatát
Mert szavakkal kifejezni nem tudja
Túl sokat érez, talán még felsem fogta
El kell temetnie, örökre. Felednie kell a múltat
Engem, a holtat.
Utoljára még megsimítom az arcát, S mosolyogva nézek a szemébe
Könnyeimet tagadni, fájdalmam eltakarni nehéz feladat, de miatta megteszem
Ne érezze, ne tudja, hogy mennyire nehéz ez nekem
Először S Utoljára kimondom kedvesem, Örökre szeretlek, Ég veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése