Mindannyian félünk valamitől, talán már betegesen. Nem szeretünk róla beszélni, hisz isten tudja miért, de nevetségesnek találnának. Pedig félni természetes dolog. Őszintén szólva nem hiszem, hogy van olyan ember, aki tényleg nem fél semmitől. Még a legerősebbnek tűnő emberek is félnek a magánytól, hogy egyszer tényleg véglegesen egyedül maradnak.
Mikor valaki magányra vágyik, nem is igazán egyedül akar lenni, csak a megfelelő ember közelségét szeretné. Ám sokszor képtelenek vagyunk megérteni, hogy a másik mit is szeretne. Bár csöppnyi ésszel és némi logikával, na meg ugye kellő figyelemmel nem is lenne nehéz rájönni. De természetesen vagyunk olyan gyárilag hibásak, hogy hiába keressük ezeket magunkban.
Bevallom, én is félek. A pókoktól például betegesen. És hát ugye, rengeteg dolgot fellehetne sorolni, de nincs használatban az agyam egy jelentős része, szóval ezt inkább hanyagolnám xD
Igen, én is félek attól, hogy egyszer teljesen egyedül maradok. Sokszor érzem, hogy ez megtörtént, na de természetesen tudom, hogy egyedül sosem leszek. Csak hát mindig mindenki saját magával van elfoglalva, senkinek sincs ideje rám, én meg...Mit tehetnék? Nem megyek oda, ahol feleslegesnek érzem magam.
A fenébe is már! Szükségem van végre egy srácra, aki támogat, mellettem van, kölcsönös a szerelmünk, szeretetünk, és hjaj. Túl sokat szeretnék? Nem tudom hol kéne keresnem a problémát, mi a hiba. Szebb és csinosabb nem tudok lenni, pedig elhiheted, szeretnék. Belsőmön változtatni tudnék, ha lenne kiért illetve kinek változnom.
Nem szeretem ezt a hangulatot ami hatalmába kerített. Legszívesebben megborotválnám kapával. rofl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése