Idióta világ, az ember sokszor az orráig sem lát
Ma könnyen, holnap nehezen, járkulunk a sötétben
Félve minden zajtól, zörrenéstől
Nesztelenül járkálunk, félve minden hangtól
Megállunk, majd tovább megyünk, te tudjuk jól
Valami jön, és ránk vár, vár, hogy támadhasson
Lesben áll, még nincs készen
Menjünk, vagy mégse?
Én máshová tartozom. Vadász vagy áldozat?
Én vagyok a vadász, most ki az áldozat?
Sötétben lapulok, hangtalanul, némán
Arra jössz kicsicsillag? Legyek a megmentőd?
S aztán a legártatlanabb pillanatodban végezzek veled kegyetlenül?
Miért jössz erre? Miért nem leszel társam az örök magányban?
Miért kínálod tálcán magad? Hiszen te is érzed...
Rabnak jöttél, szenvedsz hát
Ne várj te is könyörületes halált
De nem, én nem vagyok a vadász, és nem is az áldozat
Kívülálló vagyok a reszkető bokrok alatt
Magas fák vastag ágain
Sűvítő szelek szárnyain
Nézem és nem tehetek semmit
Mégha fáj is tűröm, mert nincs mit tenni
Mindenki a saját csapdájába rohan
Sietve, mert feloldozást vár
S mégis bűnhődik, hiába fáj
Sorsa ez minden áldozatnak
Kivéve a vadnak
Születni kell, s nem megjátszani
Az áldozat akkoris áldozat marad
Vadak egyike vagyok
Sokfelé járnak, sok mindent tapasztalnak
Pedig sohasem kérnek
Kívülállók, örök rabjai az életnek
Ami már nem is élet, sokkal inkább börtön
Nincs itt már semmiféle ösztön
Mindenki tudatosan csinál mindent
Fajtája ellen nem tehet meg mindent
Ritka, becses, keresett, el nem ismert
Megy, míg utat lát, utána is megy, hiába nem talált
Találkozik, hamis személyiséggel bemutatkozik
Becsap, elhagy, menekül, saját érzései rabja
Teljesen tehetetlenül
Hit, hitelesség, változás, akarat, szeretet, tisztelet
Valahol nagyon mélyen van. Nem kerülhet felszínre
Túlságosan zavaró, ha egy vadból emiatt többé csak áldozat marad
Szabályt szegnek, tudatosan, vadász lesz belőlük
Ösztöneik vezérelte gyilkológépek
Igen, a vad is vadász, annyi különbséggel, hogy ismer
Könyörületet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése