Nem érdekel se ember, se állat
Éltem én már eleget a mának
Tervezni, mindig csak terverni
Gyűlölök így áltagos életet élni
Tökéletlenül szenvedek napról napra
Tökéletlenül nevetek boldogságom tartva
Állarc mögött élni nem is olyan szörnyű
Remélni hogy holnap ez lesz majd a könnyű
Ez amit én érzésnek nevezek
Bár lehet nem az, mert én sose tervezek :)
Nem aszerint élek mi a jó, mi a helyes
Nekem pont így a tökéletesen kényelmes
Sokot szopok, sokat kapok
Néha tényleg több napok lopok
Mint kellene, de már sokszor agyfaszt kapok
Elvárások, fulladjatok bele, faszom belétek :D
Azt se bánom ha mindannyian porig égtek
Ugyse lesz más belőletek csak por és hamu
Vagy talán ez a téma mindenkinél tabu?
Leszarom a szánalmas életeteket
Tudtátok, hogy bizony én is ilyet élek ?:)
Bizony drágáim, még én is érzek
~
Mérhetetlen fájdalom, kín és gyötrelem
Alvók pásztora, napfelkelte örök vándora
Minden nyár így kezdődik
Valami véget ér, van ami befejeződik
Mindig feladtam, sose küzdöttem
Minden hajnal a napfénnyel feküdtem
Nehéz nem ebbe menekülni
Nehéz felfogni, hogy valami talán véget ért
Amitól többet vártál, és meg nem ért
A halál nem válogat, és nem is kérte soha senki
Csak türelmet, együtt érzést, ezért tenne mindenki
De nem, a halál nem ilyen könyörületes
Csak a munkáját végzi, felettéb érdekes
Szerelmes szívvel mindig csak a jót remélni
Hozzászokni, végtelenül küzdeni
Míg csak lát a szemem, hall a fülem
Beszél a szám és érez a szívem
Fel nem adom, nem szivem!!:)
Van amit buta fejjel nem értesz meg
Hiszen jónak látod, mégha nem is érted
Lehet kicsi vagyok, és gyenge, nem kérted
Még is beismerem, sajnos van ilyen :(
Rengeteget hibáztam, sorra buktam a csatákat
Két lábbal mindig a földön álltam
Két kézzel beléd kapaszkodtam
Soha sem értettem, talán ezzel ártottam
Ártatlanul szerettem, sose sem kértem
Add fel miattam az álmaim, élj inkább értem
Sokkal inkább azt akartam élj velem
Mint sem nélkülem éld az életed
Lehet te nehéz láncok súlyát érezted a testeden
S le is dobtad őket hirtelen
Mégsem én raktam rád őket, nem szivem!:(
Őszintén szerettelek, mint a családom
Láttad, előtted még a szívem is kitárom
Állarcom levettem félig, lásd mi vagyok
Megijedtél, azt hitted talán velejéig romlott vagyok?
Nem kicsim, tudod egy összetört lányt takar a ruha
Egy összetört porcelán babát, tudod milyen buta?
Naív, s védekezik a rossz ellen
Még sem sikerül, miért fordítasz hátat?
Ha teljesen levenném, s most félig-meddig meg is teszem
Látnád érez még ő, bármennyire is hihetetlen
Minden amit tett, önzetlen szeretről árulkodik
Mégha nem is tűnt fel, minden egyes percben rólad álmodozik
Mert ő tényleg nem egy homályos kép
Megbízhatatlan talaj
Ő egy támaszpont, meg véd és takar
Ruhájával körbetekert, s sokszor mondta
Téged mindennél jobban örökké szeret
S bár nem hittél neki, ő ilyenkor nevelt
Olyan embernek, aki nem hisz bármilyen szónak
Örökké csak a szívére hallgat
Mert bárki mondja, a szív mindig helyes
Minden egyes szavával téged keres
Mondja mit tegyél és mit ne
Akár ráhallgatsz akár nem
Ő az egyetlen aki biztosabb annál
Minden rossz, nem szándékos ártó szónál
Az eszed csalfa, becsaphat bármikor
Végzetes hiba tudod jöhet akármikor
Minden csak rajtad áll, mit teszel, hát ne kiabálj
Segítséget elfogadni sokszor szégyen és bántó
Nem akarom elfogadni, de nem mindig ártó
Ez a porcelán baba képpes téged merev tekintettel nézni
S közben gondolatait szabadjára engedni
Kitudja mutatni mit szeret, mit akar
De mindig csak azt nézi, hogyan védjen
Hogyan tegye, hogy te ne szenvedj érte
Sose akart bántani, mindig csak szeretni
S tudtodra adni, többet képpes adni
Annál mit első ránézésre megmondanál
Televan mély érzésekkel
Drága tapasztalatokkal
Rengeteg igaz szóval, mik akkor jönnek
Ha legkevésbé látod igaznak
Mégis mindig a jóra intenek, a rosszra figyelmeztetnek
Tudod akár hiszed, akár nem, van aki téged mindennél és mindenkinél jobban örökre szeret
Nézz a szemébe, s mondd azt, hogy hazudik
Lehelj édes csókot a szájára, s suttogd azt, ez nem igazi
Merd úgy megölelni, hogy darabjaira töröd
Nézz utána a szemébe, s mond azt neki
Felesleges magad törnöd
Tudod jól, utolsó mosolya lenne, mit üdvözlő csóknál kaptál
Ez neked szólt, az utolsó
Megnézheted mit csináltál
Nem bűntudatot magadnak, s mérhetetlen lekiismeretfurdalást
Hogy akit te szerettél, csak apró szilánkok hada, semmi más...
Magadat fogod a legjobban sajnálni, nem azt az ártatlan szempárt
Kicsináltad azt, akit mindennél jobban imádtál
Csak mert az eszedre hallgattál
S látod csak rengeteg színes, és néhol fakó üvegszilánk
Az érintetlen bőre, a ragyogó, fényes szeme
A vérvörös szája, puha keze
Színes ruhák, ezekbe menekült
Fekete darabok, ezekből épült
Romhalmaz. Ennyi maradt
S nem neked köszönhető
Szőke herceg, máskor meggondolod mire hallgatsz?
Lesz máskor?
Igen, Ő már csak egy romhalmaz.
Nem nézhetsz többé a szemébe
Mert ugyan hasonlat volt
De jól tudod, Ő lesz az aki lesütött fővel fog járkálni
Hideg esőben, sötét éjszakákon botorkálni
Keresni fogja a menedéket, a pillatnatnyi vígaszt, szállást
Megunta már az örökös kínlódást
Csendben fog szenvedni, talán csak te fogod látni
Egy szóval sem érhetsz hozzá, történhet bármi
A szél fogja simogatni a haját, eső fogja csókolni a száját
Fű és föld fogja ölelni puha bőrét
Ronggyá morzsolt zsebkendő fogja szorítani pici kezét
Ha kell nevetni fog, de soha többé őszintén
Megfogja játszani a boldogot, ha kell gyötrődve
Erőltetett lesz minden mozdulat
Nem lesz már többé bárányfelhő a gyönyörű kék égen
Nem fog úgy simogatni a nap melege
Téged nem fog csókolni az eső
Csak talán lányok hada
Sohasem fogod olyan forrónak érezni
Jöhet millió átlátszó, egyszerű kurva'
Lenézed majd őket, S azt az érzést keresed
Mikor jönnek már végre a láncok
Csak hogy érezhesd a terhet
Nem fognak, Ők leperegtek
Hiába szeded fel őket, hiába kiáltod megmentelek
Nem lesz már kit megmentened
Élni fogja az életét
De tudod a létezés még nem élet.
Folytatódhat másképp is, igen lehetsz te is boldog
Lehetsz vele még máshogy is boldog
Nem kell azt látnod, ahogy más csal mosolyt az arcára
Kiállhatsz egyszer a szíved mellett, minden dolog dacára
Kifeküdhettek a rétre, nézheted vele a felhőket
Nevethettek önfeledten, kacaghattok az életen
Játszhattok ahogy tetszik, ölelhetitek egymást reggeltől estig
Egyszer mindenki megbékél a tudattal
Egymásnak teremtett titeket az Isten
Le fog peregni az állarc, boldog lányt fogsz mögötte találni
Lehullanak majd a láncok, mikben igen, Ő is közrejátszott
Leveszi Ő szépen lassan
Idő kell, nem mehet minden hipp hopp gyorsan
Begyógyítotok együtt minden sebet
Mosoly lesz az arcotokon, ti csináltatok minden
Küzdöttetek, harcoltatok, rengeteg mindent feladtatok
Sose kértétek, talán mégis elvártátok a másiktól
Minden egyes hibáért nyeltetek, s nem kértetek a másikból
S most mégis minden tökéletes szinte
Amellett lehettek végre, kihez oly régóta ragaszkodtok
Egy társ az életre, társ az örök magányhoz
Társ akivel minden próbán sikeresen túljuttok
Szép élet vár rátok
Siker, öröm, boldogság
Egyszer egy szerető, közös család
Újabb problémák sorozata, nevetve küzdés
Nem szabad feladni, nincs minden veszve
Jegyezd meg kicsim, ez egy lecke :)
Akkor tanulsz, ha engedsz és elfogadsz
Nevetsz, és lapozgatsz
Az életed kifestő könyve lassan megtellik színekkel
Mert tudod, hogy boldognak lenni, nehéz szívvel, lélekkel
Odaadással, beletörődéssel, hazug lemondásokkal, vágyakozásokkal
Lehet hogy olyasvalamire vágysz, ami nem tűnik elérhetetlennek
De ehelyett kaptál egy kincset, egy lelket, egy szívet
Nem szabad hagyni, hogy csak úgy, felelőtlenül elengedd
Két féle sors várható, a szép és a rossz
Döntsd el szívem, kérlek a szíved alapján
Neked mi a jó és mi a rossz
Soha többet egy szót nem fogok szólni
Gondolj arra, nekem ezt mind megérte kicsim
Szinte érted hosszú percekig írni
Minden szívből jött, minden egyes szó, mondat
Szeretlek kicsim, ezen senki és semmi nem változtat!
És végül egy link, egy szám, melyen még komolyabban sohasem gondolkoztam, egy igaz szöveg, egy lágy dallam, remélem boldog álomba ringat majd :)
http://www.youtube.com/watch?v=amonQfO2X5g
Elolvasva elejétől végig, tudom lesznek szavak
Miket ha olvasol, a szemed fenn akad
Semmit sem írtam pusztán önzőségből
Bántásból, nemtörődömségből
Igen, lehetsz boldog nélkülem
Milyen boldogság lenne
Sajnos nem tudom
Nem vagyok se orákulum, se merlin
Nincsenek különleges képességeim
Nem tudom mit kéne tenned
Hogy nálam jobban szeress bárkit
Őszintén mosolyogj, s szeress valakit igazán
Vagy csak egyedül tengj az élet rögös útjain
Nem tudom neked mi okozhat igazi örömöt
Talán csak az a végtelenségig magasztalt egyetem
Tudom kicsim, neked fontos
És nekem is, hogy sikeres ember legyél
El tudd tartani a családod, ha egyszer ők szorulnak rád
És nem fordítva, mint most
Szeretnék akkoris ott lenni :(
Bár lehet nem leszek már
Lehetsz te még boldog nélkülem is
Fogalmam sincs mennyire és milyen áron
Nem tudom kicsim...Valamiért nem várom...:(
Bulizhatsz majd kedvedre, csakhogy szokj az új társasághoz
Nem kell majd a szemembe nézned, ha csináltál valami rosszaságot
Jobb lesz ez neked? Az az élet amit az eszed akar?
Én támogatlak, vagyis támogattalak volna, nem tudom jelen helyzetben milyen igeidőt használjak.
Ha döntesz véglesen, úgy dönts, ahogy akarsz
Nézd azt, hogy neked így lesz a legjobb, vagy nekünk így lesz a legjobb
Nem tudom ezeket hogy is ragozzam..:/
Igen, minden embernek kell tudnia önzőnek lenni
Az önzőségnek viszont megvannak a következményei
Voltam én is rengetegszer önző, sok barátot elveszítettem
Maradt néhány, aki elnéző, és talán örökké szerető :)
Ez nekem kincs.
Amit igazán kincsként tekintek, csak pár szó
Család, Igaz barátok, a szerelmem ( te vagy, te voltál, te maradsz), és a drága cicám:) Ennyi amiért mindenem odaadnám :") Tisztelem, szeretem, becsülőm őket. Lásd ahogy akarod, én tudom, hogy most teljesen őszinte vagyok;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése