Lehet, hogy sokszor köcsög vagyok és hisztis, talán ribanc és primadonna de valamiért mindegyik tulajdonság egy pici belőlem. Az emlékek, amit magam után hagyok mégis miről árulkodnak? Milyen ember vagyok? A felejthetetlen vagy netán a hja biztos láttam már, csak nem emlékszem rá?! Ha meg lehet szeretni akkor miért lehet elengedni? Mivel vagyok több mint mások, vagy talán mivel kevesebb? Túl sokat szeretnék? Miért merülök el mindig a múltban? Miért ragaszkodok az emlékeimhez? Miért nincsenek szárnyaim? MIÉRT NEM VAGY VELEM? Miért kell utánad sóvárognom? Miért nem segítesz nekem? Miért kell, hogy szükségem legyen rád? Miért mondják, hogy ilyen külsővel bárkit megkaphatok, és ennek ellenére te mégsem tartozol hozzám? Mit érek a szépséggel? Miért kéne megfogadnom mások tanácsát?
Rengeteg kérdésem van. 4 nap kórház után sok minden megfordult a fejemben. Igen, több, mint kéne. Azt mondta nekem egy nagyon kedves anyuka, hogy Ő az én helyemben egyszerre több srácot is hülyítene, mert gyönyörű vagyok és bármit megtehetek ilyen külsővel. Azt tanácsolta sose menjek férjhez, és ne szüljek fiatalon. Ne szomorkodjak azért, mert valaki átvert, inkább adjam neki vissza és emelt fővel élvezzem az életem. Ő már nem teheti meg 2 gyerek mellett, pedig még csak 26 éves, de előttem még itt a nagybetűs ÉLET, és ki kell használnom minden lehetőséget, hogy boldog legyek :) Kinek mi a boldogság persze;)
Tény, hogy igaza van, vagyis lehet. Aláírom:) Megfogadom, mert bízom benne, hogy csak jókat mondott :D Jól esett vele beszélgetni. Sok mindenre rájöttem. Tündéri lány :) Megérdemel 2 gyereket. Biztos vagyok benne, hogy gondjukat tudja majd viselni mindig, és jó anyuka lesz, bár mindenbizonnyal most is az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése