hááááj

Hát végülis nem is tudom miért írok, miért tartom erre érdemesnek a mai napot. Úgy érzem "papírra" kell vetnem néhány dolgot, csak hogy később emlékezni tudjak, bár szerintem nem sűrűn fogom elfelejteni. Hát hol is kezdjem? Felültem a buszra, szarrá untam magam kisikét, de végülis hamar eltelt az idő olvasgatással. Feszülten vártam a leszállás pillanatát, hiszen tudtam jól, hogy ott fog állni az a szőke srác, aki szívemnek oly kedves^^. És ott is állt és várt. Hát elindultunk a vizikapuhoz csövelni, és végülis a kisebb sértődéseket leszámítva jóvolt^-^ Közben söröztünk, bár én nem ittam szinte semmit, ugyanis nem kívántam, meg elszállt az idill:"D Gabit se láttam még így XD de aranyos volt nagyon*.* Nem bebaszva, mert azért az bebaszna XD MMMMM hogy lehet egy embert ennyire szeretni, kívánni és akarni ?:$ Egyszerűen imádom és már hiányzik, bár kissé olyan érzésem van, mintha még mindig mellettem lenne és szorosan ölelne, majd simogatna:$ Aztán meg történtek olyan dolgok amit nem közölnék itt senkivel sem, aki érintett, nameg akinek tudnia kell (van ilyen?O_o) az úgyis jól tudja^^. Azt hiszem valami új elkezdődött, valami ami még mindig a régi. Ez túlontúl jólesett, mármint vele lenni egésznap. Fájt is mikor felkellett ülnöm a buszra:( Hiszen nem tudhatom mikor látom legközelebb...

...

Ott állt a lány, s nem érdekelte a természet, ami valahogyan mindig elvonta a tekintetét arról, amivel foglalkoznia kellett volna, inkább a fiú friss kékes szemébe nézett, és megérzett valamit. Talán jót, talán rosszat, de végülis kinek a pap, kinek a papné. Hiába volt fülig szerelmes abba a srácba, akié a szíve már nagyon régóta, mégis tökéletesen látott és tudott mindent. Egyedül azt nem tudta, hogy ha nincs szerelem, mért van ő most ott? Miért fogják egymás kezét? És miért lehelnek újra és újra édes csókot egymás szájára? A válaszokat nem találta, viszont könnyek gördültek le az ezerarcú arcán. A fiúnak is végtelenül bánatos volt a tekintete, de azért letörölte a könnyeket kedvese arcáról. Heverésztek és heverésztek, nem tudták mit akarnak, csak együtt legyen az a valami. Együtt hiszen külön ösvényeken járni egyik sem akart. Se vele, se nélküle. De azért inkább vele.

~ Néha nem tudom miért lenne jobban okom sírni. Azért mert tudom mit akarok, és valahogy Isten mégsem úgy intézi a dolgokat, hogy nekem pozitív legyen, vagy azért, Mert még én sem tudom, hogy mit akarok, de rendületlen imádkozom, mert tudom, hogy kell.

Szeretem, és milliószor leírhatom akár, mégsem fogja tudni senki, mennyire nagyonnagyon szeretem. Nem vagyok nagyravágyó, éppen azért nem kérnék több jót az életembe, csak nagyjából maradjon minden így, mert most igazán boldogságot érzek. De nem vagyok önző, és ezt az állapotot nem tudom kisajátítatni magamnak. Múljon ha múlnia muszáj. ÉS ha valaki mégegyszer a muszáJ-t LY-nal írja, kaJakra mondom, hogy belefoJtom a Tiszába x)(L)(L) xoxo