számolom a napjaim, mint kisgyerekek tépkedik a virágszirmokat
köpök a földre, ezt adom a világnak, egy őszinte fuckyou-t
kicsik, nagyok, fiatalok, öregek, kurvák és szűzek
cigi, újság, telefon, kávé, tv, biblia, teáscsésze, úszómedence
szegénység, luxus, kretének, értelmesek
szakadt függöny, koszos ruha, tiszta szív, sebzett lélek
eltévedt gyerekek várják a megmentőt
szívnak mert önzőek a szülők
kiábrándult idősek kérnek segítséget
öntelt fiatalok hazudnak reményeket
hontalanok esedeznek pénzzért vagy kajáért
tanítják a tv-ben hogy ne adj, holott teis várhatod még
felelőtlen szülők dobják el a családot
mással feledik nap mint nap a bánatot
tagadják ha bebuknak, emelt fővel hazudnak
sírva szökik a gyerek, arcát kezébe temeti
nem érti ez miért pont vele történik
pedig nem csak vele vannak bajok
romlott a világ, menekülnék hanyatthomlok
igen fáj a szívem, mert hülyék az emberek
toleranciát már alig ismernek
ítélkeznek s önfeletten kacagnak
miközben másnak egy életreszóló sebet okoznak
segítséget nem nyújtanak, de várják, hogy kapjanak
azt hiszik mindig lesz holnap
pedig kitudja ma van-e az utolsó nap?
mi vagyunk, igen mi mindannyian az evolúció zsákutcája
sírni tudnék ettől a mocsoktól.
ott volt a bárkán ádám és éva
elmebeteg főnökök, megalázkodó gyávák
félő hitetlenek, bátor félholtak
síró megbántottak, nevető gonoszak
boldog lennék ha mindenki megdöglene
legalább nem lennének kihalóban lévő állatfajok
nem lenne globális felmelegedés
nem lenne a sok ártatlan ember akinek most éheznie és szomjaznia kell
nem lenne szmogos levegő, lennének erdők, melyek otthont adnak azoknak, kiktől elvettük a hont
rohadna a föld a hulláktól, mert mind, mind szarok vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése