hmm hmm.. Utolsó hajnalaimat, ébren maradt éjszakáimat töltöm itt a gép előtt, pedig elhiheti mindenki, hogy imádok éjszakázni, de vannak kötelességeim is. Elnézést kérek az összes barátomtól, ismerősömtől, amiért el fogokk tűnni, de muszáj. Elhiheti mindenki, hogy nem szívesen teszem, és ha valaki megharagszik és soha többet nem akar velem szóba állni, így járt, én NEM tehetek róla. Koliban fogok rohadni vasárnap estétől péntek délutánig. Így fog ez menni minden héten, amit nem fogok ellógni. Lesz úgy, hogy 2 hétig nem leszek, DE el lehet érni, mert infóm van és telóm is :"D Na persze ennyire nem vagyok empatikus meg barátságos, nekem nem fog hiányozni mindenki. Beleszarok az életébe egyeseknek:"D Sok gyökér aki nem ért semmi egyébhez, minthogy a másik embert szemetesnek nézze, és kiadjon magából mindent, majd leszarja a problémáit a másiknak (pedig ő is érző emberi lény...). Ha megkérdezi mizujs, azt is csak azért teszi, hogy mesélhessen jelenlegi állapotáról, aztán leszar magasról, mert ÖNZŐ. Örülök, hogy ettől megszabadulok, mert már torkig vagyok vele. Csak a szerelmem fog hiányozni, meg pár ember, nameg a rokonok. Mindenki más leszophat. Ja nem bocsi, kinyalhat. Változatlanul utálom az embereket és változatlanul bunkó, cinikus vagyok mindenkivel. Hogy miért? A tiszteletet, a bizalmat, a kedvességet, a törődést ki kell érdemelni, és nálam csak úgy nem éri el bárki. Ezzel védem magam a csalódásoktól, az idegsokkoktól, a dührohamoktól meg egyéb szaroktól. Fiatal vagyok még a pszichiátriához, azt hiszem.
Na meg a másik ami felkurt idegileg az elmúlt hetekben... 16 vagyok, és örök gyerek. Játékos természetem van és kihasználom, hogy még megtehetem. Ha mégegyszer azt mondja nekem valaki, hogy gyerekes vagyok, letépem a fejét és belehányok a tüdejébe. Basszus milyen legyek ennyi idősen? Nem akarok koravén lenni... Bőven van időm a felnőttes életre. Szerintem van elég eszem és már bőven eltudom dönteni, mi az ami jó és mi az ami nem, ki jó ember és ki nem, mitől leszek több vagy éppen kevesebb és hasonló dolgok. Tudom mi a felelősség, és nem idegen annyira a munka sem. Igaz lusta vagyok, de ha valamit muszáj megcsinálni, akkor megcsinálom.
És rájöttem valamire, amin változtatni szeretnék. Örökké csak a múltban tudok élni... Nem megy az a bizonyos mindent a jelenért, és gondolj a jövődre. Nekem nincs jövőm és nem is lesz sosem. Nem tudom elképzelni azt, hogy mi lesz velem, vagy egyáltalán belőlem. Majd alakul, ahogyan alakulnia kell, lehet gyerekes felfogás, szerintem csak szabad életforma. Szabad vagyok és független, vagyis valamennyire. Most csak annak a bizonyos nagybetűs boldogságnak tudok élni, amit máténak, dodonak, lacinak és az én egyetlen mackomnak köszönhetek. imádom őket. Kibaszottul szerelmes vagyok és tele szeretettel, és szúrja az anyját akinek ez nem tetszik ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése