nincs cím

Utálom ezt az érzést. Hiány. Én sokszor úgy érzem, hogy szinte semmit se tudok nélkülözni. Hisztis vagyok. De ember és érzek.

Összekötnek az emlékek? És mi van ha te ezeket elfelejted? Ha új barátok szerinted mindent pótolnak. Már nem beszélünk naponta, aztán ritkább és ritkább lesz minden kommunikációs forma köztünk. Végül nem beszélünk. Én nem beszélek veled, mert azt hiszem te nem akarsz velem. És te mit hiszel? Én nem felejtettem el azt ami volt, ugyan az maradtál aki mindig is voltál, csak már a szememben kevésbé jó ember. Értékes vagy még mindig, még mindig különleges vagy a számomra. Hiba. Te tovább tudtál lépni, és talán boldogabb vagy nélkülem, de nekem hiányzol. Kedves A.

Annyi közös év, annyi szép emlék. Annyira szeretlek még mindig, és képtelen vagyok feldolgozni ennyi mindent. Ennyi elmulasztott évet. Nem tudom mi játszódik le a fejedben, de most nagyon nem tudsz a példaképem lenni, mikor igyekszem jobb ember lenni. Kedves T.

2 példa. 2 teljesen másféle érzés, mégis egy a lényege, a hiány. Miért csináljuk a másik emberrel? Hogy lehetünk ilyenek..? Néha sírni tudnék annyira fáj. Magányosnak érzem magam. Hányszor ígértétek meg, hogy örökké...? Az a szó a hangsúly: örökké. Nekem többé ne hazudjon senki és ne ígérjen olyat, amit képtelen betartani. És akkor minden rendben lesz, én sem fogom magam szarul érezni annyira, és a bűntudatot sem szükséges megjátszani, bár sokan már megsem próbálják. Így van. Helyes. Mindent csak így tovább, és mintapéldányai lesznek annak a bizonyos szívtelenségnek.

Nem vádaskodok, nem szeretnék.

A legédesebb hiányre akarok gondolni. Nem próbálom meg pótolni senkivel és semmivel, mert lehetetlen. Én várok. Várok rá, számolom a napokat. Azt hiszem lényegesen jobb helyzetben vagyok, mint sokan mások. Egy lányra gondolok konkrétan; ő még azt sem tudja mikor lesz az a bizonyos legközelebb. Rossz mindkettő. De mégis én vagyok a szerencsésebb, azt hiszem. 6nap, már csak. 6 és én mindegyikbe rohadtul bele fogok dögleni. És még mennyi addig, hogy ölelhessem? Pokolba kívánom az időt és a távolságot. Nincs szükség rájuk.