Annyi nap nap után. Annyi rossz döntés, sőt konkrétan már nincs döntés sem. Nem értem az embereket, nem értem az életem. Olyan dolgot érzek, ami leírhatatlan. SZERETEM. És most történt annyi minden, rám mosolygott a szerencse megint, és döntésképtelenné tett. Nem mondhatok senkinek semmit, amit később megbánhatok. Hallgatnom kéne az eszemre, de nem megy. Tényleg nem. Köszönöm a barátoknak, hogy mellettem vannak és segítenek, de ez az én harcom magammal, nem tudtok olyan sokat segíteni. Max seggberúgni de nagyon isteniesen, hogy végre felébredjek! Nem, nem mondhatom xy-nak azt ami annyira nem is reális, és nem várhatom el, hogy baromságot csináljon miattam. Nincs szükségem még egy emberre úgy. Egy dolgot tudok mondani, egy embernek. Hogy őszintén, tiszta szívemből szeretem. Remélem tudja anélkül, hogy különösebben utaltam volna rá, vagy mondtam volna. Ma épp arra keltem, hogy pittyegett a telóm, hát ő írt sms-t. Annyira jól esett*.* Nekem is hiányzik:( Nagyon. Érte bármit. A tökéletes nem létezik? Hát figyeljetek drágák. Ha szerettek valakit, a hibái teszik tökéletessé. Nem a szépség dönti el kit szeretünk, hanem a szerelem dönti el kit tartunk szépnek. Így igaz. Szeretem ahogy van, és köszönöm, hogy a hibáimmal együtt szeret. Holnap után után végre! pár óra és azt mondhatom holnap után. Úristen*-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése