2010. augusztus 9., hétfő

türütüttürű


Remegtem, hányingerem volt órákig. El sem tudtam képzelni mi jön ezután. Néztem bambán ki az ablakon, elbűvoltek a mezők, a fák. Aztán meguntam és végig nyúltam a bőr ülőkén és mosolyogtam arra az emberre, aki meghatározó eleme az életemnek. Természetesen ezt is meguntam, ahogyan ő is, és kimentünk elszívni egy cigit. Nevettünk, beszélgettünk. Jó érzés volt olyan emberrel lenni összezárva, aki lényegében a részemmé vált az évek során. Már számoltuk a megállókat, és persze a szívem egyre hevesebben vert, ő pedig ölelve nyugtatott, hogy már pedig nem lesz semmi baj, ideje lenne lenyugodnom.

Megállt a vonat, van Isten! Szinte lerepültem róla. Szétnéztem riadtan, csak kerestem őt egyre inkább.

- Gyere fogd meg a kezem, el ne vesszél itt nekem a tömegben! - mondta R, és elhúzott onnan.

Tisztelem a pasik tájékozódási képességét, hiszen mindig tudják mikor merre. Nem tudom tudta-e hol van ő, mert kizártnak tartom, de mégis könnyen és nyíl egyenesen odavezetett hozzá.

Szólni nem mertem, remegve szorítottam a karját R-nek.

- Na menj már baba! Nem igaz, hogy nem bírsz lépni...-morgott rám.

Elindultam, lassan a lépteim futássá lettek és hihetetlen nagy erővel ugrottam a nyakába. Nevettem, simogattam a hátát, örültem, hogy végre vele lehetek. A szemembe nézett, én pedig viszonzásképpen mosolyogtam. Tekintete lassan az ajkaimon pihent meg, és mintha nem várt volna semmi másra, csak egy bátorító szóra. Megcsókoltam és szinte minden porcikámmal beleremegtem. A szívem majd kiugrott a torkomon, a lábaimon nem bírtam megállni annyira remegtek. Jobban már nem tudtam magamhoz húzni, nem akartam összetörni a bordáit. Fülembe súgta a legédesebb mondatot, amit valaha hallottam.

- Szeretlek ciccc!

- Én is téged, nagyon! - súgtam vissza halkan.

Annyi szép volt minden, jó ötletnek tűnt meghalni is. Megszűnt a világ, megszűntek az emberek. Elmúlt egy érintésétől minden bajom. Akkor éreztem először, hogy két lélek eggyé vált. Boldoggá tett, hogy az épp az enyém és az övé volt az a két lélek. Annyi mindent akartam volna neki mondani, de hirtelen a testnek több szerepe volt a kommunikációban, mint a testnek. Nem akartam buta gondolatokkal idill-rontó lenni.


Mindenkinek a fantáziájára bízom a folytatást:) Imádom ezt a napot. Szeretem. Ha bárki, hangsúlyozom BÁRKI be szeretne kavarni, ÖSSZEHAJTOGATOM! 2 életem van, most ennek élek. Dodonak, a barátaimnak és Neki. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése