2010. augusztus 12., csütörtök

Hatalmas döntés előtt állok. Fájni fog a végeredmény, tökéletesen tisztában vagyok vele. Szemétnek fogom magam érezni, mert kihasználtam valakit. Valakivel kapcsolatban ezt fogom érezni, és szinte biztos vagyok benne ki lesz az.
aki magához láncol: féltékeny, beleőrül szinte, ha rámnéz valaki. megsértődik, és játsza a sérthetetlent, ha épp olyat mondok amit nem kéne. közel lakik. empatikus. nem kell mondanom neki mi bántja a lelkem, szavak nélkül is megérti, átérzi, és mindig itt van, ha szükségem van rá, ha nincs(bár nincs olyan, hogy nincs). szüksége van rám, és nekem is rá.
a csendes: imádom, hogy eltudom varázsolni, hogy nevet velem együtt, sír, ha elmesélem a múltam és kötődik hozzám, nem tudom nevezhetném-e ragaszkodásnak. nagyon szeret. pont úgy, mint a másik.
hihetetlen szar helyzet. mérlegelnék, de nekem is szar lesz, hozzak bármilyen döntést. annak pedig mégszarabb akit "átvertem". és tudom ki lesz az. bár ne így kellett volna alakulnia
egy szívet szeretek, ami két testbe szorult. ha összeolvadnának egybe, túl szép lenne, hogy igaz legyen. ami pedig túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is igaz.
köszönöm az egyetlen embernek, aki mellettem áll mindig. tudd, hogy imádlak! bár tudod :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése