2009. július 16., csütörtök

elfogyott

Felébredtem. Látom hová jutottam. Elkeserít, s örömmel tölt el. Fény és homály. Játék és véres komolyság. Kétségbeesés és áldott nyugalom. Elveszni a sötétben, félve elbújni, s némán figyelni. Érzed, valami fog történni, ha felfeded valódat. Félsz és biztonságban érzed magad. Álarcod véd, vagy inkább sebez? Kínoz és gyötör. Egy átok. Soha sem nyersz feloldozást, úgy érzed?...
Nem hiszek abban, hogy lehet valahol minden tökéletes. Egy olyan világban érezném jól magam, ahol nincsenek muszájok és kötelezettségek. Minden múlhat spontán döntésen és hangulaton.
Vagy talán ösztönöktől vezérelt gondolatoktól mentes világ lenne számomra a tökéletes?
Én megteremteném. Én összegyúrnám. Én soha fel nem adnám.
A tökéletes talán unalmas. Elfogadom. Hát ez jutott... Nem sírok, nem panaszkodok. Elfogadni annyit tesz, mint erősnek lenni [?].
Én nem érzem magam erősnek, sokkal inkább üresnek. Nem tudtok mit elvinni és soha többé vissza nem adni. Nincs mit nektek adhatnék. Őszintén sajnálom, nevetek és úgy érzem így a jó, ez a helyes.
Üresnek lenni nem egyenlő a gyilkos magánnyal. Én NEM akarok a magány szajhája lenni. Hazug mosollyal akarok magam köré embereket gyűjteni. S ti, ti végtelenül buták, S én, én végtelenül... Ti komolyan elhiszitek, hogy itt a fény és a sötétség nem vív ádáz harcot? Bennem semmi sem tökéletes. Vakok vagytok, ha azt hiszitek megmentő, hős, különleges és barát vagyok. Nem érdek és nem más. Egy bezárt ajtó, s te feleslegesen előtte vársz. Minden erőddel az ajtót döngeted, pedig lelked legmélyén tudod...Én soha ki nem nyitom. Nem emberfüggő, nem is az évek múlása, az események hatása.
Egy cél vezérel. Ő, a példaképem. Magával ragad a kisugárzása, a természete, az hogy örök barát. Ha érzek még igazán szeretetet, minden egyes cseppig az övé. Vigyáz és megvéd. Csak Ő, csak Neki. Ez minden mi maradt. Neki adom. Szeretnék olyan lenni, mint Ő. Szeretnék társa lenni a sötét éjszakában vele szárnyalni. Szemébe nézni, S a legszebb dolgot látni. Teste közelsége biztonság érzetet kelt bennem, lelke megnyugtat, vele már tényleg nincs miért félnem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése