hahaha

Hogy mi jár most a fejemben? Írhatnék róla regényt, de igazából nem érné meg. Nem vagyok író, csak könnyebb itt levezetni a feszültséget, mint lazán szétverni a szobám, és tény hogy visszatudok keresni bármire. Szóval jöhetne a regény, de röviden egy mondatban tudnám közölni mindenkivel, akit érdekel, hogy mire gondolok este, reggel, főzés közben, vagy épp lefelé menet a lépcsőn. Véleményem szerint szükségtelen megnevezni nevükön az embereket, hiszen nem azon van a hangsúly, hogy xy tudja kiről van szó, értelme nincs. Döntésképtelen vagyok. Tényleg akarok, de úgy nem megy, hogy csak az egyik oldal jelentkezik, a másik pedig nem. Tudom napok kérdése és végre... De félek. Félek attól, hogy mást kapok majd, mint aki elment. Beteges? Nem hinném... 1 kegyetlenül hosszú hét. Magánnyal, szomorúsággal, új ismerősökkel volt tele. Miért beszélek múlt időben? Ez a hét 2. fejezete. Valaki ma haza fog jönni a melóból, inkább valakik. 3 nap. 3 nap szenvedés. De nem baj, tűrni kell, lehet éppen ez fog valahol a jövőben erőssé tenni. Addig is élni kell. Bár élni... kitudja mikor esik a fejemre egy cserép, vagy mikor lesz figyelmetlen a sofőr, mikor épp átsétálok a zebrán, vagy netán lebombázzák Magyarországot. Soha semmi nem lehetetlen! Volt már időm és lehetőségem arra, hogy ezt tapasztaljam. Na hogy valami jót is mondjak, egyre jobban sütök, főzök, szóval várom kedves lakótársaimat xD Hihetetlenül büszke vagyok az első rántott cukkinimre :D Jó tudom ideje volt már, hogy ismerkedjek a főzés tudományával és elsajátítsak mindent, amíg még van kitől, dehát valahogy eddig ha megéheztem mindig volt kaja, sőt válogathattam is, felsem fogtam mekkora áldás. Igen ám, de változnak az idők, hát változok én is. Most is lehet választani, de valamit én is hozzáteszek. És ez jó érzés. Van a főzésben valami öröm :)

Nem tudom terelni a gondolataim, gyere már kérlek! Konkrétan már én sem tudom kiért sírok...Na kibújt a szög a zsákból. Áve tudjátok a problémám. Na inkább kockulok kicsit. Idő kérdése és szintet lépek xD