Átsírt hajnalok, végig nyögött éjszakák
Vérben úszó szemek, mély szavak
Érzések és lemondások
Szavak és tagadások
Színjátékok és igaz drámák
Parasztok és valódi dámák
Földönfutók, igaz emberek
Tagadjuk azt amit már rég nem lehet
Tagadni az igazat, félni a szépet
Remélni a jót, akarni a készet
S semmit sem teszünk a készért
Kezünket ölberakva kergetjük a múltat
S mind azt mondogatva, majd holnap
Egyszer borult lesz az ég
Nem lesz a felhők mögött nap
Egyszer elhullik a szívem a föld alatt
Szeresd úgy, hogy már nincs esély
Szeresd úgy, hogy nincs veszély
Csak az örök, a biztos
Az elmúlás, a halál
Meghalt a világ, vele halok én is
Fogom a kezed, élek mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése